Kérdéseket kaptam a galériára felkerült új fotókkal kapcsolatosan. Teljes joggal. Nagy kihívás az embernek szó nélkül képeket nézegetni - amikről semmit sem lehet tudni, hogy hol készültek, mit ábrázolnak - és türelmesen várakozni a magyarázatra. Nem akartam merényleni, csak van, hogy nem megy az írás. Megugyeidőmsemvoltolyansokatdolgozomlátástólmikulásigéssenkisebecsülimeghátnemakarokén panaszkodnideértedugyemarikám - magyarul. Most akkor amolyan inkoherensen írok egy kicsit a képekről.
Az utóbbi időben a szabadidőm leignkább Couch Surfinges eseményeknek szenteltem, és ahogy egyre több embert ismerek meg, és ennek a lehetőségnek egyre több oldalát, egyre jobban odavagyok érte.
Nem tudom, mennyit sikerült megtudnotok a Couch Surfingről, hogy micsoda voltaképpen, és hogyan működik. Bár magán a weboldalon sokat meg lehet róla tudni, de csakis angolul, úgyhogy bemutatom röviden. Ez egy közösségi hálózat az interneten, teljesen ingyenes, bárki számára hozzáférhető. Az alapgondolat pedig, hogy akinek ez módjában áll és elég nyitott hozzá, szállást biztosít az otthonában az átutazóknak, "ingyen" - de nem is üzletről szól ez az ötlet. A nyereség, hogy kulturális ismereteket cserélnek a vendéglátó és a vendég, új kapcsolatra tesznek szert, ami mindkettőjüknek hasznos és nagy élmény lehet. Aki csak utazik, vagy esetleg csak házon kívül tud találkozni (ott ahol él), az is ugyanúgy részt vehet mindebben. Az összes tagnak egy bemutatkozó profilja van fényképekkel, illetve információval, hogy mit szeretne, és mit tud nyújtani. Keresőprogram is rendelkezésre áll, ahol különböző paraméterek szerint lehet szűrni a profil-adatbázist. (Pl.: Ha engem csak az utrechti 20 és 25 közötti lányok érdekelnek, akik nem dohányoznak és VAN "kanapéjuk" vendég számára, akkor tudok ebben a halmazban böngészni.) Bárki bárkivel felveheti a kapcsolatot az oldal saját levelezőrendszerén keresztül, ugyanakkor, ha valaki tolakodó vagy nem szimpatikus neked, nem vagy köteles találkozni vele vagy vendégül látni. Dióhéjban ennyi.
Az oldalon egyes területi egységek meg más szempontok alapján csoportok is alakultak, akik programokat szerveznek. Én automatikusan belekerültem a Flevoland csoportba - az országnak ebben a térségében tartózkodók mind megkapják az ezáltal a csoport által küldött üzeneteket, eseménymeghívókat. Így jött az ötlet, hogy részt vegyek egy ilyen eseményen.
Az első volt az Amsterdamse Bosba (azaz Amsztredami Erdőbe) szervezett kirándulás és piknik. Ez tulajdonképpen egy hatalmas park, ami Amszterdam város tulajdona, és évente öt és fél millióan látogatják. Az az érdekessége, hogy 1934-ben egy "Öt év munka ezernyi emberért" terv keretében telepítették, és a krízis alatt 20 000 embernek adott munkát a fák ültetése és az egyéb munkálatok. (Az utolsó fát 1967-ben ültették!)
Az erdőben való sétát megelőzte egy nosztalgia-villamosozás. Egy századeleji kis villamoskocsi (amit régen lovak húztak) vitt el minket a parkig, nagyon hangulatos volt. Én Demiannal előbb talákoztam.
Ő volt az, akivel először találkoztam CS-en keresztül. Egyszerűen csak írtam neki egy levelet, mert tetszett a profilja, majd találkoztunk a Centrumban, kávéztunk meg sokat beszélgettünk, nevettünk. Egyből kiderült, hogy sok közös van bennünk, és ráadásul rettentő jó humora van, szóval nem volt kérdéses, hogy még találkozunk. A Demian nevet azért kapta tőlem, mert Hermann Hesse német író azonos című regénye közös kedvenc könyvünk. (Sőt, ez volt az a pont az adatlapján, amihez odaértem, és egyből rákattintottam az "üzenetküldés"-re:) 
Szóval Demiannal együtt mentünk Almere-ből Amsterdamba. A legkülönbözőbb korúak és nemzetiségűek vesznek részt a programokon, ezúttal is színes volt a társaság.A program egyes állomásainál is lehetett csatlakozni, így egyre többen lettünk. Leginkább hollandok jöttek el, de voltak spanyolok, portugálok, egy arab srác, egy amerikai lány, egy maláj és két kínai..
Nagyon szimpatikus volt egy kínai au-pair lány, tartjuk is a kapcsolatot, Lilinek fogom nevezni. De sok mindenkivel beszélgettem és rögzítettük ismeretségünket különböző közösségi oldalakon (CS, Facebook). A piknikre midnenki boltban vett, kész dolgokat, főleg hideg élelmiszert meg gyümölcsöt hozott. Mi Demiannal még a villamosozás előtt együtt vásároltunk halkonzervet, kenyeret, sajtot, szőlőt. (Később, a parkban a konzerves tonhalat néhány égő szalvétával megfüstölte,állítása szerint katonáktól tanult. Mi mindenesetre szétröhögtük magunkat ezen. De finom volt!) A parkban egy tavon lehetett kenuzni is, meg mindenki hozott valamilyen társasjátékot, frizbit, tollast, stb. De lehetett egyszerűen csak zabálni is. Én az utóbbit választottam. :) És amikor épp nem volt tele a szám, leginkább beszélgetéssel töltöttem az időt. Igyekeztem mindenkivel szóba elegyedni, és nagyjából sikerült is. És találkoztam egy Amélie-hasonmással (Audrey Tautou a kedvenc fimemben), aki portugál volt és biciklivel jött meg a barátaival. (Tőlem balra.)
A könyvtárról Almere Centrumban azért csináltam több fotót, mert az én anyukámnak ez a legérdekesebb :), meg azért is, mert ez az ittenieknek is újdonság, nemrég lett kész az épület. Az itteni mércéhez képest sokáig épült, és kimagasló építészeti teljesítménynek számít. Ennél nem tudok sokkal többet róla, csak hogy rettentően modern, automata adja ki és veszi be a könyveket, és az egész tervezés nagyon fiatalos. Itt találtok az építészeti vonatkozásokról angol cikket, és még néhány fotót.
Van egy másik almere-i barátom, akivel szintén CS-en vettem fel a kapcsolatot, Gerdának fogom hívni, mert az igazi nevéről Andersen jut eszembe, és Gerda a Hókirálynő című mese egyik főszereplője. Gerda félig német, félig holland és fejlesztőpedagógus illetve gyermekpszichológiával foglalkozik, szóval van közös érdeklődésünk. Ezen kívül nagyon kedves és nagyon okos és szorgalmas. Legalább öt nyelven beszél. Nagy látogatója a könyvtárnak, és arra a megjegyzésemre, hogy "milyen jó, hogy minden automatizálva van" ő azzal felelt, hogy neki nagyon hiányzik néha, hogy valamit meg tudjon kérdezni vagy megbeszélni egy emberi lénnyel, és sokszor nincs erre alkalma itt Almere-ben (nem csak a könyvtárban).
Az amszterdami találkozón az "öreg CouchSurfölők" (azaz akik évek óta vendéglátók és szervezők) hívták fel a figyelmem, hogy a következő héten Utrechtben nagy esemény lesz, amit nem szabad kihagyni. A nyári napfordulót az északi népek sokkal lelkesebben ünneplik mint mi, talán épp azért, mert ők kevesebb fényhez jutnak egész évben. :) Persze, akadnak a hollandoknál lelkesebbek, például Skandináviában, ahol egyes területeken az év felében sötétség honol. A Wikipédia ennyit ír napforduló ünnepléséről: "A nyári napforduló az északi féltekén a csillagászati nyár kezdetét jelenti, a legtöbb kultúrában számos ősi szokás kapcsolódik hozzá, megünneplésének ismét reneszánsza van. A nyári napfordulókor, június 21-én ünneplik az újpogány wicca vallás nyolc nagy ünnepének egyikét; a lithát, a tűz ünnepét."
Mindenestre elmentünk a három napos CS-eseményre, ami "Midsummer Night Party" néven futott. Én csak szombat délután érkeztem meg, beadtam a telefonomat szervizbe, találkoztam Demiannal, és együtt mentünk az utrechti holland barátomhoz, B-hez, hogy lerakjam a holmijaimat (később itt átöltöztem az esti buliba, meg itt aludtam). Kicsit zűrös volt, mert meghívtam egy magyar barátomat, Gekkót (Michael Douglas a Tőzsdecápákban:), aki friss még itt Hollandiában, és ővele is valahogy össze kellett hangolni a terveinket.
Mi hárman elmentünk az épp tartó programokra: szombat délután workshopok voltak egy (kölcsön kapott vagy bérelt?) épületben, ami azt jelenti, hogy szervezett kis foglalkozások, külön-külön helyiségben és vezetéssel, és bármelyikhez lehetett csatlakozni (amíg nem telt be a hely). Ilyenek voltak például jóga, salsa (ezek beteltek mire odaértünk), origami, és pólóból táska készítés. Mi B-val utóbbihoz csatlakoztunk. (Sajnos a műveink nem lettek készen, mert kicsit későn érkeztünk, de együtt fogjuk befejezni. Egyébként Húgnak készül a táska!)
Ezután, mikor véget értek a workshopok, együtt kivonultunk a közeli Grift Parkba, ahová tervezték a nagy közös evést. (A képeken ezt a fázist lehet látni.) Gekko ekkor érkezett meg - nagy nehezen megtalálta a parkot. Erre a vacsorára egy 5 eurós kupont lehetett venni, nem tudom pontosan, hogyan osztották el a pénzt az önként főzők közt. Elég szörnyű ételeket hoztak - nem is tudom, mit vártam. Valami párolt zöldséges-gyömölcsös cucc volt az egyik, aztán valamilyen babból és rizsből álló rizibizi, és egy kukoricából készült kenyérféleség (ez utóbbi volt a legjobb), de a legszörnyűbb az volt, hogy mindezt összeöntötték. A lényeg, hogy nem haltunk éhen! Sajnos épp iszonyú lett az idő, nagy és hideg szél kerekedett, és aztán az eső is esett. Néha egy-egy percre reménykeltőn kisütött a nap, csak hogy aztán újból a naykunkba kajuk a zuhét. Úgy látszik, megerősödött itt a szervezetem, mert órákig voltunk kinn ebben az időben, de semmi bajom sem lett.
Az egész hétvége programjain szerintem több mint 150-en vettek részt, nem tudom pontosan - ezen a délutánon olyan nyolcvanan lehettünk. Megvolt a maga hangulata, az biztos! Amikor már végképp nem bírtuk a rossz időt, visszamentünk B lakására, és elkezdtünk alapozni az estére egy kis borral. CS-es buli is volt, de én megígértem, hogy B egy magyar lányismerősének a diploma-avató bulijára megyek. Végül mindenféle zűrök voltak: találkoztunk Kuzcoval (Eszeveszett birodalom címú Walt Disney rajzfilm főszereplője:), B barátjával, de a magyarokat nem találtuk meg, eltűntek. Végül kikötöttünk egy klubban, ahova Demian is átjött és magával hozta a CS-es társaság egy részét. Nagyon sokan voltak, alig lehetett elférni, de azért jót táncoltunk. Hajnalban mentünk haza, biciklivel! Még sosem bicikliztem részegen, nem is lenne szabad mellesleg (ejnye-bejnye), csak éppen éjszaka semmilyen tömegközlekedés nincs Utrechtben, és ráadául, ha már egyszer nálad van a bicikli, haza kell vinned - ugyebár... Kétszer majdnem elestem, de mégsem, hanem előadtam valami érdekes mutatványt inkább.
Másnap nagyon másnaposan tettünk egy fejszellőztető sétát B-vel, és akkor haladtunk el egy ilyen Kinder Boerderij mellett (magyarul: gyerekfarm), amit én azelőtt nem láttam még egyet sem, de B felvilágosított, hogy tele van vele Hollandia. Azóta találtam is egyet Almere-ben. Azért gyerekfarm, mert elsősorban a gyerekeknek lehetőség. Ingyen be lehet menni, etetni meg simogatni az állatokat, mint nálunk az állatkertben az állatsimogatóban. De csak háziállatok vannak: kecske, birka, tehén, csirke. Vicces volt másnaposan kisbárányokat kergetni egy réten: sehogy sem sikerült megsimogatnom őket, mindig elfutottak. Ezek ugyan már nem kicsik, de mégis ez a két feketefejű volt a kedvencem. Folyton együtt lógtak, és egyszerre néztek rám. Mint a "fura, feketefejű, néma figura"...
