Bevallom, nehezen veszem rá magam ennek a megírására. Sok jó dolog történt velem az elmúlt héten, de az előzményeket igyekszem inkább elfelejteni. Most utoljára előveszem.
Egy hete hétfőn robbant ki a balhé. Éppen (amennyire ez lehetséges volt) békésen a készítettem a gyerekek reggelijét a konyhában, amikor hallom, hogy Y ordítja a nevemet, meg még valamit. Mielőtt felfogtam volna, mi van, odaért a konyhába és (elégedetten) tombolt, hogy megtalálta az au-pair oldalon a profilomat, hogy újraaktiváltam, és hogy csomagoljak össze és húzzak el. Eléggé váratlanul ért a dolog, nem tudom pontosan mit mondtam, de felcibált az emeletre, hogy megnézzem a bizonyítékot. A ugyanolyan diadalittasan állt ott, és ugyanazt kiabálták, hogy ők mindig tudták és most megtalálták. Igazából még mielőtt elmondhattam volna az indítékokat (ami már nagyon időszerű volt), Y olyasmiket zúdítottam a fejemre, hogy köpni-nyelni nem tudtam. Hogy én nem vagyok elég motivált, már második nap haza akart küldeni (!), és hogy szerinte direkt (!) eldugítottam a lefolyójukat (!) ....
Azért azt elérte, hogy ezek után már én is tomboltam, nem kicsit. Iszonyatosan dühös lettem. Amennyire az ember beszélni tud ilyenkor, elmondtam, hogy szerintem érdekes a motiváltságomat lesni úgy, hogy ők maguk semmit nem teljesítettek, amiben megállapodtunk, emellett levegőnek néztek, legötöbbször még köszönni is elfelejtettek. És mikor bazira lebetegedtem (valszeg a büdös kutyájuk miatt), akkor nem ismerték el, és nem csak úgy tettek mintha soha semmiféle biztosításról nem lett volna szó (ami miatt pénzt vontak le a fizumból), de még a felebaráti együttérzésnek vagy segítőkészségnek se adták semmilyen jelét.
Ami még nagyon durva volt, hogy Y meg sem hallgatott. Miután ő hangot adott nagy bőszen az irántam való undorának, egyszerűen elment. Ott hagyta A-t, az aranyhalat, hogy rendezze le a piszkos munkát. Vele beszélgettem kábé egy órát, ami körbe-körbe futkosás volt. Arról volt szó, hogy ki miben volt vétkes, de persze a mérleg nyelvét felém nyomkodta, nagyjából ugyanazokkal a vádakkal. És még jótanácsokkal is ellátott a jövőre nézve. A végén már csak csendben légzőgyakorlatokat végeztem. Azzal zárult az egész, hogy kegyes ajánlatott tett, miszerint a házban maradhatok, amíg nem találok új munkát, és felszólított, hogy gondolkozzam ezen a nap végéig. Mellesleg úgy, hogy a gyerekeket tök simán rámhagyták aznap.
Nem sokáig gondolkodtam. Miután beültettem a gyerekeket a tévé elé, mindenkit értesítettem, és egy órán belül már lebeszéltük Á-val, hogy másnap mikor jön értem kocsival. Azt azért nem állítom, hogy ugyanennyi idő alatt fel is dolgoztam a történteket. Soha életemben nem hoztak még ilyen megalázó helyzetbe. Nem könnyű ezen felülemelkedni. Meg kell magyarázni magadnak, hogy mi miért történt, mi az amiben valóban hibáztál, mi az, amiben nem. És még mindig újból és újból átgondolom. De leginkább erre jutok: lelkiismeretes és alkalmazkodni tudó embernek tartom magam, de persze nem tökéletesnek. Ebben a munkában, élethelyzetben nem volt korábbi tapasztalatom. Viszont ha lett volna tapasztalatom is azt mondanám, bizonyos alapfeltételei vannak annak, hogy az ember kielégítően végezze a munkáját, és a körülményekhez képest - merem állítani - még túl is teljesítettem. Így hát feloldozom magam, és próbálom elfelejteni az egészet, leszámítva a tanulságokat.
Kedves au-pairek! Ne legyetek túl érzékenyek! Ha valami nem stimmel, próbáljátok meg minél előbb, minél őszintébben elmondani, és még inkább a legérthetőbben közölni a konkrét kéréseteket. Ha ez sem működik, akkor nem ti vagytok a hibásak, úgyhogy menjetek elébe a konfliktusoknak. Mindig ti legyetek a kezdeményező fél, mindenben! Tehát, ha mindent megpróbáltatok, és mégis elutasításba vagy közönybe ütköztök, akkor elő kell jönnötök az ultimátummal. "Ez így nem működik. Ezt és ezt és ezt megbeszéltük számtalanszor, mégsem történt semmi (VAGY) nem aszerint jártok el, amiben megegyeztünk. Lelépek. (VAGY) Lelépek, ha midnez nem teljesül x napon belül, mert már eddig is x napot vártam." Kész. Nem kell félni a változ(tat)ástól. Ne feledjétek, számtalan lehetőség van, csak meg kell ragadni. Mindig előre kell nézni. A negatív tapasztalatok még jobban tolnak előre, mint a pozitívak, ezt tanúsíthatom. És ha nem voltam elég meggyőző, kérlek, olvassatok tovább.
Kicsit még tartottam tőle, hogy mivel fog megalázni Y, ha hazaér, de meglepett, mint mindig. Úgy csinált, mintha mi sem történt volna, arról magyarázott, hogy minestrone leves lesz vacsorára. Csak néztem rá, mint egy ufóra. Aztán előjöttem a farbával, hogy holnap költözöm, és vacsorát, kösz, nem kérek. Minderre kábé úgy reagált, mintha az időjárásra mondtam volna valamit. A nagyjából utolsó szavakat arról váltottuk, hogy hagyjam csak az asztalon a kulcsot. ...
Szépen összepakoltam hát este, még sétálni is voltam egy uccsót, vettem vmi könnyű vacsit az Albert Heijnben, este 24-et néztem. Reggel meg sokáig vártam az ágyban, míg elhalt a gyereksírás, ordítozás, magassarkúban-fel-alá-kopácsolás, aztán szabad volt a pálya. Egy utolsó kiadósat fürödtem, minden zugot ellenőriztem hatszor, hogy ne hagyjak ott semmit, és kitakarítottam minden porszemet a szobámból.
Annyira furcsa érzés volt, mikor Á segített kivinni a cuccokat a kocsiba, és még megálltunk egy pillanatra, hogy biztosan csukhatjuk-e az ajtót, mert már nem tudom kinyitni többet, és becsuktuk. És a kocsiból felnéztem a ház tetőablakára, ami alatt álmatlan éjszakáimat töltöttem. Soha sem éreztem efféle megkönnyebbülést.
Hamar megérkeztünk Nieuwegeinbe, ami Houten mellett van, nyugatra. Az utca, ahol áll a kis házikó(nk) a Weesperveste összevissza kanyarog, és ugyanolyan faházakból áll, mint a miénk. Már mikor rátértünk erre az utcára, elöntött a hála és úgy éreztem, minden ezerszer kedvesebb itt, mint Houtenben. És még a nap is kisütött. 
(Ez itt a házunk.)
Persze, Á szobája - a közös szobánk :) - a legkirályabb a házban. Azonnal bevackoltam. Szépen telerámoltam a polcokat, az utrechti virágnak is a legjobb helyet találtam. Hihetetlen, mennyi mindent túlélt az a növény!
Ez egy hete volt, és azóta egyre inkább itthon érzem magam. Annyira nagyon-nagyon jó itt, és a lakótársaim a legjobb fej emberek a világon. Három srác (Á-val együtt), meg egy lány. F kicsit sokat füvezik ugyan, de nagyon nyugis és jószívű, és graffitis, de mostanában vászonra fest bazi jó képeket. Pl a szobánkban is van egy, amit Á kapott tőle, nagyon fasza, fenn van a galérián (0980), csak azért nem rakom ide, mert lekicsinyítve már végképp nem jönne át... F-től első nap egy tányér jó túrós csuszát kaptam, illetve első kérdése hozzám az volt: "nálatok hogy ismerik a slambucot?...öreg lebbencs?" :) Amúgy cukrász végzettsége van. Imádom!
Igyekeztem azaz igyekszem hálámat azzal kifejezni, hogy annyit segítek a házimunkában, amennyit csak tudok. Ennek mondjuk részben az lett az eredménye, hogy hétévégn a gulyás-partin odamentem egy lányhoz, hogy bemutatkozzak, mire azt mondta: "Ági? Ági, a fűnyíró?" :) Mindenesetre ebből azt veszem le, hogy a többiek is hálásak nekem...
BK egy tündéri lány, aki sütött nekem bundás kenyeret második nap, mikor hazaért munkából. Egy rettentő nyitott, kedves emberke, nagyon szeretnivaló, sokat beszélgettünk és mostanra, azt hiszem, barátnők lettünk.
És még itt van T is, aki tegnap szintén megetetett jól. Tudják, mivel kell magukat a szívembe lopni. :) De egyébként is kedvelem, halk szavú, békés, figyelmes fazon.
Ez a hely a Béke szigete. Tényleg.
Mint említettem, a hétvégén gulyás-parti volt nálunk. Sok-sok magyar volt hivatalos, ugyanis Á-éknak rengeteg ismerőse van már itt kint, minden városban akad pár. Nem jöttek el mind, de így is voltunk kb húszan. Nagyon jó volt, mindenkivel összeimerkedtem, a gulyás jól sikerült és rengeteg sört ittunk.
A társaság egy része itt is aludt és a másnapi program további békés sörözés, gitározgatás volt, valamint séta és evés "A töröknél". A törökről azt kell tudni, hogy egy kisboltja van a bevásárlóközpont közelében, és csak nála lehet olyan kenyeret kapni, mint a magyar. Nagy, fehér, ropogós héjú és puha. Szóval oda járunk. De lehet gyrosozni is és baklavázni persze. Lencsevégre is kaptam a török macskáját, aki nagyon próbált menekülni, de sarokba szorítottam. Borzalmas macskahiányom van.
Persze, amióta itt lakom nem csak háztartásbelit játszom, de próbálok munkát is találni. Már a balhé kirobbanásának napján sok családdal felvettem a kapcsolatot. Időközben az is felmerült bennem - mivel annyira tetszik itt - hogy esetleg nem-bentlakós munkát is találhatnék (amit itt amúgy nem nehéz). Pl jelentkeztem takarító munkára is, amiben az lett volna jó, hogy feketén tudom csinálni, mivel a többihez "szofi szám"-ot kell csináltatni, ami az itteni adószám, azt hiszem. Mindenesetre előbb vagy utóbb minden kinti dolgot meg fogok csináltatni, mindenképp praktikus pl az itteni bankszámla, amivel már vehetek 40%-os bérletet a vonatra, meg ilyenek.
Két családdal találkoztam személyesen, mindkettő Utrechttől észak-nyugatra, Amsterdam felé, Hilversum közelében lakik. Pénteken voltam egy fél-angol családnál, ha jól tudom, Muidenben. Nagyon helyesek voltak, fiatalos szülők, 40 évesek, már sok au-pairjük volt. Egy magyar lány ajánlotta őket, egyébként. A gyerekek, egy 8 éves kisfiú és 6 éves kislány, szintén nagyon helyesek voltak és beszélnek angolul, ami nagy előny. Meséltek az ellőző au-parjükről, akit el kellett küldeniük, mert rájöttek, hogy eleinte web-kamerán aztán már élesben szex-bizniszt folytatott a házukban. Elég durva sztori. Persze, nem csak erről, mindenről hosszasan beszélgettünk, kellemesnek találtam őket, de nem éreztem azt a nagy lelkesedést, hogy újból belevágnék a dologba. Egy hetet kértem tőlük. Teljesen megértőek voltak, kifizették a vonatutamat, meg oda-vissza fuvaroztak az állomásra. A kislány búcsúzóul megölelt és még puszit is adott. Biztosan megnyerő volt a szövegem, hogy én is Hannah Montana-fan vagyok. :)
Másnap délelőtt egy fél-kínai családból az apuka házhoz jött értem kocsival. Később kiderült, hogy Almere-ből, ami még messzebb van, mint Muiden, viszont egy nagy város közel a tengerhez. Ezt az élményt nehéz lesz visszaadni. A kb 60 éves és két méteres (teljesen fehér!) pasas szombat reggel, csíkos pólóban, pepita öltönyben, tar kopaszon, bajusszal, vattákkal a fülében becsöngetett hozzánk a házba, ahol ordított a magyar rap-zene, és épp egy ismerőst vezettünk körbe, aki meghozta a bográcsot. :) Nagyon vicces volt. Belépett az ajtón és enyhén meghajolt. Zseniális, nem? Én meg odarohantam és gyorsan bemutatkoztam, miközben már tuszkoltam is ki az ajtón. A kocsiban ült a Kis E, egy 3 éves hölgy, és lekváros kenyeret majszolt, közben higgadtan végigmért. Útközben igyekeztem többet megtudni a családról E-től. Kiderült, hogy egy gyógyszergyártással foglalkozó cég igazgatója, amely cég Kínából importálja a természetes alapanyagokat a gyógyszerekhez. A felesége végzi a logisztikát, ezért sokszor van Kínában, hogy ellenőrizze a szállítás részfolyamatait. Többek közt ezért van szükségük au-pairre.
Mikor megérkeztünk, tudatosult bennem, hogy a felesége csak kínaiul beszél, talán ha egy-két szót mondott bemutatkozáskor angolul. Van egy kamasz fia az előző házasságából, szintén talpig úriember, egyből tálcán szolgálta fel nekem a csokifalatokat meg az üdítőt. Az is vicces volt, hogy alig hogy leültünk mindannyian a nappaliban, a nő a férjéhez fordulva magyarázott valamit kínaiul. E lefordította nekem, és magyarázatot is fűzött hozzá: " Tudnod kell, hogy Kínában nagyon fontos a megjelenés. A feleségem azt mondja, gyönyörűek a szemeid." A nő üdvözülten mosolygott rám. :) A következő kérdése pedig az volt, hogy mikor születtem, E pedig itt is készségesen hozzáfűzte a magyarázatot, hogy az asztrológia szintén nagyon fontos számukra. Én pedig a születési időmön kívül egyből mondtam a kłínai horoszkópom is, ami azt hiszem, szintén tetszett nekik. :)
Próbálom röviden összefoglalni a további történéseket, benyomásokat. Valamiért ez a pasi nagyon mély benyomást tett rám, úgy nézek rá mint néhány régi tanáromra néztem, tisztelettel és valahogy várakozóan. Mielőtt bármi konkrétum kiderült volna már úgy éreztem, valami van ebben az emberben, de a családban és az otthonukban is, amiért őket kellene választanom. Később rátértünk az "üzletre", és a felmerülő dolgok nem sok kétséget hagytak bennem... 340 eurót adnának havonta, de nyitnak nekem egy külön számlát, amire havonta 160euró prémiumot utalnak, amennyiben elégedettek a munkámmal. Ehhez a számlához a hozzáférést a munkám végén kapnám meg. Ezen felül E jogilag szeretne korrekt lenni és mindent elintézni. Fizetni fogja az egészség és vagyonbiztosításom is, és ügyvédet szeretne fogadni mellém, arra az esetre, ha itt kint bármilyen atrocitás érne. A feleségéhez magántanár jár, akitől hollandot tanul, ezzel egyidőben E maga fog engem hollandul tanítani. A szobámat, mikor megnéztük, gyerekbútorok és játékok voltak benne, s miután óvatosan rákérdeztem, kiderült, úgy gondolja, ÉN fogom kiválasztani a bútorokat az Ikeában a szobámba, hogy biztosan megfeleljen az igényeimnek. ...
Hazafele úton még sok mindenről beszélgettünk, egész nyíltan elmondtam neki, miért esik nehezemre dönteni, és nagyon jó tanácsokat adott. Egy igazi bölcshöz méltóakat. És olyan jól esett. És aztán még beszélgettünk a cégéről, ami nem egy kis vállalkozás, hanem egy nagy üzem. Mint kiderült egy fának a leveléből olyan orvosság gyártásán fáradzonak, ami eltünteti a rákos daganatot, anélkül, hogy azt vágni kellene. Hatalmas dolog ez, nem? Gondolhatjátok, végképp le voltam nyűgözve. Ezek után kicsit meséltem neki irodavezetői pályafutásomról, és mielőtt kiszálltam volna a kocsiból, azt mondta, hogy jó az angolom, intelligensnek tart, és miután a holland nyelvtudásom is eljut majd egy szintre, esetleg nézhetünk nekem valami állást a cégénél. ... Elhiszitek?? ... Én nem hittem el elsőre, de azóta megerősítette írásban az ajánlatát, és a többit is, amiről szó volt, és még azt is levezette nekem, hogy mennyi plusz költséget jelentene, ha a barátaimmal akarnék lakni. ...
Szóval... most épp az egyezkedés utolsó fázisa zajlik, de magamban már eldöntöttem, hogy nem hagyhatom veszni ezt a lehetőséget. Azzal bíztatom magam, hogy ha mégis gáz van, akkor hazajöhetek. Ide is, meg még hazább haza. :)
Most viszont készülnöm kell a ma esti utrechti bulizáshoz, úgyhogy mennem kell. Majd jövök a fejleményekkel.
És kedves barátaim! Néha írjatok nekem, nagyon jól esne! Puszi mindenkinek!
