Figyelem! Két bejegyzés készült egyszerre, úgyhogy előbb görgess lefelelé, és lásd az amsterdami mesét! Ez itt a kálváriám története.
Először is megbetegedtem, kötőhártya- és torokgyulladásom lett, ami nagyon kellemetlen, különösen, ha nem érzi otthon magát az ember, nincs hova elbújni és kimozdulni sem tud. Nagyon rosszul jött ki, hogy úgy tűnt, nem akarják tudomásul venni, hogy beteg vagyok, annál is inkább, mert korábban levontak a megbeszélt heti zsebpénzemből az au-pair biztosításra hivatkozva. Nem sokat, de nem is ez a lényeg. (A biztosítás ügyében nem történt semmi, még a papírokat sem töltöttük ki.) Mikor úgy láttam, egyre rosszabbul vagyok, megmondtam nekik, hogy orvoshoz akarok menni. Erről megpróbáltak lebeszélni, aztán nagy nehezen megadták az orvos elérhetőségét, akit viszont már nekem kellett felhívnom (még a magyar számomról) és egy csak hollandul beszélő asszisztensnek elmagyaráznom a helyzetet és időpontot kérnem. Nem volt piskóta. Utána az orvosnál az EU-kártyám ellenére fizetnem kellett 24 eurót.
Kedves (leendő) au-pairek, ne aggódjatok, ha ilyen helyzetbe kerültök, a pénzt otthon (az OEP-től) visszaigényelhetitek. Tudom, szívás. A pénzre vagyis inkább a díjmentes szolgáltatásra itt van szükségem és nem otthon. Erre egy megoldást tud mindenki javasolni: küldd haza postán (szülőknek/barátnak) az orvostól/gyógyszerésztől kapott számlát, és azzal ők már hozzájuthatnak a pénzhez.
Annak ellenére, hogy ezt megértettem az orvosnál, nem bíztam benne, hogy viszontlátom a pénzem, de talán még inkább azért sajnáltam magam, amiért ilyen kiszolgáltatott vagyok, és Y-ék cserben hagytak.
É-nek meséltem is, ahogy nagy dühösen hazacsörtettem az orvostól, és A otthon üldögélt szokásához híven (biztos nagyon dolgozik!), és megkérdezte mit mondott az orvos. Elmondtam neki az egész históriát az angolul nem beszélő asszisztenssel, a vizitdíjjal, a drága kenőccsel együtt, és mit válaszolt?? Réveteg mosollyal az arcán, csak ennyit mondott: "Ohh...OK..." É erre hozzáfűzte: "Anyway...have you seen my...eee...magic mushrooms?"
:D Pont ilyenek! Biztos nem minden holland, de mondjuk, hogy jellemző ez a mentalitás. Le vannak lassulva, el vannak varázsolva, flegmák, mindent könnyen vesznek, lusták és halogatósak.
Tehát...nem feltétlenül szándékosan csinálják, amit csinálnak. (Persze, azt sem részleteztem, hogy mit csinálnak. Még mindig nem kaptam meg semmit, amit ígértek, de ennél rosszabb volt, hogy úgy éreztem direkt Y direkt szivat. Az utolsó pillanatban oszt nekem feladatokat, úgy osztja be az én időmet, ahogy neki kényelmes. A gyerekek előtt lejárat, a gonosz mostoha szerepében tűntet fel. Csomó apró dolog, ami együtt már tragédiának tűnik, mikor úgy érzed, teljesen egyedül maradtál. Velük szemben, védtelenül.) Szóval a szándékosságban még mindig nem vagyok biztos, de a történtek óta Y megint elkezdett kedveskedni. Először is pár nap elteltével maga hozta szóba az orvost, és felajánlotta, hogy kifizeti, és mikor itthon visszaigénylem az árát, majd visszaküldöm neki. Persze, ennek semmi értelme, de maga a gesztus egy pálfordulás. Megfigyeli, hogy miket eszem, és hoz nekem a boltból hasonló cuccokat, sokat beszélgetünk Magyarországról, az emberekről, a mostani helyzetről és mindent összehasonlítgatunk. Ez egyébként egy nagyon érdekes dolog. Összehasonlítjuk a társadalom helyzetét, megosztottságát, az életszínvonalat, a szokásokat, a problémákat. Tanulságos, és mindenképp közelebb hoz minket egymáshoz, így talán idővel kiismerem majd.
Mondanom sem kell, hogy időközben, dühömben és tanácstalanságomban visszaregisztráltam az au-pair oldalon, és felvettem a kapcsolatot jó néhány családdal, de azóta megint úgy érzem, hogy még maradnom kéne, és minden jóra fordul.
A gyerekek iszonyú édesek, és már megszerettek engem, és napról napra érzem, ahogy fejlődik a kapcsolatunk. Ez felemelő dolog ám! C magától mindig az ölembe mászik. Ha nem figyelek rájuk egy ideig, akkor jön tüsténkedve (úgy közlekedik, hogy két térdén lépdel, közben felsőtestével nagy buzgón twistel, karjaival így segíti magát), és játszani hív. F is nagyon aranyos, sokkal "nehezebb" gyerek, érzékeny és hisztis néha, nagy figyelmet igényel, máskor magába fordul, elvan saját kis világában. Elkezdtem őt megérteni, amiket beszél, de ami még jobb, hogy ő is engem! Már nem csupán felügyeletet jelentek neki, mesél nekem, produkálja magát, és ő is igyekszik bevonni a játékába.
Még mindig beteg vagyok, de tegnap már összeszedtem magam annyira, hogy bemerészkedjek Utrechtbe. É-vel és B-vel, az egyik holland sráccal találkoztam. Voltunk a piacon, ettem sült, zöldséges rudacskát, aminek nem tudom a nevét (vmi "lupia"?) és frissen sütött stroopwafelt is. Csomó boltot végigjártunk, É-nek kerestünk telefont, de be kellett szereznünk hozzávalókat is paprikás csirkéhez és egy cd-t, aminek segítségével később B megjavította É laptopját.
É stockholmi élményeiről mesélt útközben, teljesen odavan, és elhatározta, jövőre Stockholmba költözik. Én egyelőre csak annyit találtam ki, hogy a következő kiránduláson (június végén) én is részt veszek. A legnagyobb poén, hogy milyen olcsón lehet megúszni mindezt, ha az ember CouchSurfinggel keres szállást.
Miközben boltról boltra jártunk, kitaláltam, hogy én is szerzek vagy egy új telefont, feltölthető, holland SIM kártyával vagy feltöretem a mostani telefonom (mert sajnos nem kártyafüggetlen), és akkor beleteszek egy új SIM kártyát. B nagyon precízen segített mindkettőnknek sorra venni az összes lehetőséget, és kiválasztani a legjobbat. A piacon megkérdeztük, meg tudják-e csinálni a kiütést, és ha igen, mennyiért. Kiderült, hogy megcsinálják, egy átlag telefonhoz képest kicsit több időbe telik, de Lebarás kártyával és 15 euró kredittel együtt 25 euróért megvan. (A Lebara nevű szolgáltatót azért választottam, mert B utánanézett nekem, hogy nagyon olcsók a percdíjak és még Mo-ra is 12 cent/perc tudok telefonálni! Ezt ajánlom minden kinti magyar figyelmébe!!) Csak épp, mikor visszamentünka telefonomért a megbeszélt időpontban, közölték, hogy "meghalt". Mielőtt sikítozni kezdtem volna a csávó elmondta B-nek hollandul, hogy teljes garanciát vállalnak és keddre mindent helyrehoznak, és addig kapok egy cserekészüléket az új kártyámmal. ... Reméljük a legjobbakat. Akinek kell az új számom, írjon e-mailt vagy keressen msn-en!
Miután tényleg lejártuk a lábunkat, és nagyon sokat röhögtünk, hazamentünk B lakásába, ami egy 26 (?) emeletes épületben van, amit csak diákok laknak! Iszonyúan hangulatos, szerintem. Ott B visszavarázsolta a lelket É gépébe, zenét hallgattunk, teáztunk, főztünk (azaz inkább csak É) a paprikás csirkét, beszélgettünk, elolvastuk a cseretelefonomban lévő sms-eket, amik egy kudarcba fulladt románcot meséltek el nem túl finom szavakkal. :) Utána söröztünk, és bacardiztunk, és É-vel kicsit vitatkoztunk, hogy nem megyek bulizni. Tényleg nem voltam hozzá elég jól. B lekísért a vilihez, amin blicceltem (!), és minden nehézség nélkül visszajutottam a pályaudvarra, és Houtenbe, ahol azonnal indult a minibusz és csak velem (!) de Muren-be (ez a városrész, ahol a "mi" házunk áll). Nagyon-nagyon jó nap volt!
Nem bánom, hogy nem mentem bulizni, mert mikor hazaértem még Y-vel vagy másfél órát beszélgettünk mindenféléről, és szerintem ez most jót tesz nekünk. Még egy kicsit boroztam is, végignéztem a 24 (sorozat) első évadját, és mostam is egyet. Tök jót aludtam utána. :)
Szurkoljatok, hogy kedden ne kelljen temetést rendezni a telómnak!
