Az elmúlt egy héten gyökeres változások történtek, de szép sorjában szeretnék mindenről beszámolni. Úgyhogy csak elöljáróban említem meg, hogy elköltöztem a houteni családomtól, mert a sok feszültség, ami köztünk volt hétfőn kirobbant egy csúnya, nagy viszály formájában. Most Nieuwegeinben lakom Á-nál és a barátainál.

Viszont hétvégén még mit sem sejtve Bestbe utaztam É-hez, de előtte Utrechtben picaoltam és nézelődtem, ami csodálatos volt. Mint minden szombat délelőtt, mikor ragyogó tavaszi idő van, elárasztotta a tömeg az utcákat. A kanális mentén tucatnyi kis kávézó, falatozó pakolta ki kertibútorait a vízpartra, és az emberek ott ücsörögnek a napfényben egymás hegyén-hátán. Rengeteg kiülős hely van, nem közvetlen a vízparton, hanem egy szinttel feljebb, a sétáló utcán is, ahol ugyancsak nehezen férnek el az üldögélők, mert az út másik oldalán nem csak ezernyi bicikli támasztja egymást és a korlátot, hanem a piaci eladók sátrai, portékái, virágcsokrai sorakoznak.

Azon a szakaszon, ahol én nézelődtem szombaton, csak virágos bódék vannak ebben az időpontban, mert ilyenkor van minden héten a "bloemenmarkt" azaz virágpiac. Mindenfelé tulipán-, rózsa-, margarétacsokrok, cserepes, vágott növények, tarkabarkaság, színpompa!

Annyira gyönyörű és hangulatos volt! (Feltétlenül nézzétek meg a galérián a több képet!) Vettem is magamnak egy cserepes növényt, sajnos nem tudom milyen fajta, de próbálom kinyomozni. Annyit kérdeztem csak az eladótól, aki nem igen beszélt angolul, hogy tarthatom-e szobában, és jóváhagyta. :) Valamint egy színes tulipáncsokrot is vettem besti vendéglátómnak. Utána már elég nehézkesen közlekedtem a csomagommal, de vettem egy menő vászontáskát, amibe pont belefért a két virág, meg egy fülbevalót, ami...nem tehetek róla, szerelem volt első látásra. :) Aztán beláttam, hogy nem tudok ezzel csomaggal fürdőruhát próbálni (mert nemrég realizáltam, hogy azt otthonhagytam), úgyhogy kinéztem inkább a vonatot. Átszállással megy csak Utrechtből Bestbe, odavissza 21 euró volt, egy kész vagyon. Kicsit féltem, hogy zűrös lesz az út, de tényleg olyan jó Hollandiában, hogy minden a világon ki van táblázva és olyan kis takaros és egyértelmű, egyszerűen a magamfajta hülyeszőke sem tud eltévedni...

Bestben értem jött É az állomásra, gyönyörű idő volt (ő már pl annyira akklimatizálódott, hogy egy csőtopban meg papucsban jött elém), és hazasétáltunk. É családja - már emlegettem ugyan - de egyszerűen fantasztikus! Annyira aranyosak és jófejek, próbálom meggyőzni magam, hogy nem csak azért, mert félig magyarok. :) Az apuka, K, folyékonyan beszél magyarul, bár nagyon vicces kiejtéssel. Az ő szülei 56-ban disszidáltak Hollandiába, és most az egész család itt él. Volt is szerencsém másnap mindenkivel találkozni, mert épp családi banzáj volt... De ez egy külön sztori. Anyuka, M, olyan mint egy színésznő. Széles gesztusokkal, kiáltásokkal konstatál mindent, de valahogy imádnivaló. Nagyon szép nő és nagyon ad magára, de olyan közvetlen és természetes másokkal szemben, hogy egyáltalán nem hat beképzeltnek vagy sznobnak. A tulipánokat látva a szívéhez kapva felkiáltott: "OH, MY GOD!!! MY FAVOURITE! IT'S BEAUTIFUL!!...AAAAH..." Úgyhogy már megérte. :)

Kaptam isteni kávét, néztük ahogy a gyerekek a hatalmas kertben visítva, félpucéran tapicskolnak a sárban, üldözik egymást és nevetnek. Nagyon viccesek voltak. Később É szobájában átbeszéltük az elmúlt hónap történéseit, kekszet zabáltunk, meg söröztünk, valamint elterveztük, hogy lemegyünk a helyi pubba, ami közvetlen az állomás mellett van, és ahol összegyűlik hétvégén a falu apraja-nagyja. :) Éjfélre sikerült odaérnünk, és mondhatni nagyon hatásos belépőnk volt. Mivel csak helybéliek mulatnak ott nap mint nap (kb munkaruhában), mindenki felénk fordult, ahogy beléptünk talpig kicsípve. Szinte a zene is elhallgatott, mint a filmekben. :) Kicsit nehéz volt beolvadni, de mikor már egész oldottan dumáltunk meg nevetgéltünk egy velünk egykorúnak tűnő holland csaj odaugrott elém és rámkiabált: "NIET KIJKEN!" (Ami annyit tesz: "ne nézzél!") Ami eléggé nevetséges volt, de inkább nem röhögtünk, mert kinéztük a két brünhildából, hogy megvernek minket. Ki is találtuk a tuti mondatot vész esetére, és hogy hogy van hollandul: "Az én apám rendőr". :)

De ezután már nem sokáig voltunk magunkban, mert egy tizennyolc éves kissrác a barátaival odajött hozzánk, és tökéletes angollal osztotta nekünk a poénokat, megállás nélkül. Hamar kiderült, hogy van egy rock együttesük és az énekesük félig magyar. :) Egy kis idő elteltével ő is megérkezett és megcsillantotta magyarnyelv-tudását és iszonyú aranyos akcentusát. Utána persze velük voltunk egész este, lehetetlen lett volna lerázni őket, de nem is bántuk annyira. Nagyon kedvesek, jófejek voltak.

A fenti képen mondjuk még a fejemre kapott sörzuhany előtt készült... Elég brutális volt, percekig nem tértem magamhoz. Véletlen volt állítólag, és nem tudom kitől kaptam, de egy korsónyi mennyiséget, hogy a hajamból csöpögött a sör, a sminkem a nyakamon folyt. Vicces lehetett kívülről. A hely közepén álltam, pislogtam mint egy buta fóka. :) Később összeszedtem magam, egy darabig az egyik srác kalapjában nyomultam. De már be is zárt a hely (4 óra körül), és még átmentünk a ugyanennek a csávónak a lakására, ami nagyon-nagyon dizájnos volt, kb 6 méteres belmagassággal, galériával, akkora erkéllyel mint a mi nappalink kétszerese... Persze, nem egyedül lakik benne, csak apukája épp a barátnőjénél volt. Nagyon jó hangulat volt, csak az egyik srác iszonyúan idegesítően viselkedett és persze nagyon rámszállt... de mindegy az én hibám. Túl kedves vagyok. Mindenki ezt mondja. Reggel 6-ra értünk haza, eléggé berúgva, bezuhantunk az ágyba, azaz én a matracomra.

É dél körül már nekiállt pörögni, el akarta kerülni a rokonsereget, ami végül mondjuk nem sikerült, de mégis jobb volt, hogy előbb összeszedtük magunkat. É au-pair anyjának, M-nek van egy ikertestvére, aki szintén Bestben él a családjával és szintén van egy au-pairjük, L, egy olasz lány. L tehát É au-pair kuzinja, ahogy É hívja. :) Vele találkoztunk vasárnap délután, miután összekapartuk magunkat - É még egy nagy kondér gombalevest is főzött M kérésére a vendégseregnek - és elmentünk egy folyó partjára, amihez kb 3 km-t kellett gyalogolni. Mellesleg nagyon meleg volt, és nagyon másnapos voltam, de megérte. Nagyon örülök, hogy megismertem L-t, aki egy nagyon-nagyon aranyos lány, óriási gyakorlata van utazgatásban és au-pairkedésben, és talán még az olasztudásom is segít felfrissíteni.

Valamint együtt megyünk Amsterdamba jövő hétvégén, a Queen's Day alkalmából. A királynő napja egy nagy ünnepség Hollandiában, hasonló a mi augusztus 20-ánkhoz, csak felvonulásokkal (meg ki tudja még mivel) ünneplik. Április 30-án van, de Amsterdamban 29-én éjfélkor kezdetét veszi az utcai mulatság. Mindenki narancssárgába öltözik, ami a királynő színe, és a boltok persze már televannak a legkülönbözőbb narancssárga kiegészítőkkel. L-től kaptunk ajándékba egy-egy pár narancssárga, rózsát mintázó fülbevalót, amitől teljesen meghatódtam. Lefotózta őket, hogy megmutathassa, majd a neves napon kapjuk meg. Persze É szerint kötelező lesz a narancssárga boát is beszereznünk, ami tényleg nagyon jól néz ki...

Ezután visszagyalogoltunk - már halálomon voltam - és becsatlakoztunk a rokonok áradatába, így viszont ehettünk finom levest, ami igazi áldás volt, annyira jól esett mint még soha. Az is nagy élmény volt, hogy egy olyan család együttlétébe hallgathattam-leshettem bele, akik három nyelven beszélnek otthon egymással és egy időben. Sosem láttam ehhez hasonlót, és annyira tetszett. Olyan rugalmasak, nyitottak, és egyúttal a család magyar felének sikerült megőriznie a szokásokat, a nyelvüket, és átadni ezeket a gyerekeknek, dacára annak, hogy már két generáció is itt született és nőtt fel Hollandiában.

A hazaúton már tökéletesen kóma voltam, de mégis sikerült megtalálnom minden csatlakozást, pedig valami kavarodás volt (késő vonatok, felcserélt vágányok). Tök boldogan mentem ágyba aznap, a leghalványabb balsejtelem nélkül. Pedig másnap kitört a balhé, mint az izlandi vulkán... (Folyt.köv.)