Tudom-tudom, kimaradt egy hét, viszont körülbelül ugyanennyi ideig semmi főhőshöz méltó elmesélni való nem történt. A családdal való kapcsolatom alakulása mondjuk minden nap érdekes, főként számomra, és főként, hogy még azt sem sikerült eldönteni, vajon ez jó vagy rossz nekem. Hosszú (nekem hosszúnak tűnő) ideig többnyire rossz volt. Ezt fogom kifejteni a következő bejegyzésben, de előbb jöjjön, amit ígértem:
Mesélek Amsterdamról. Viszonylag korán reggel mentünk be múlt héten, szombaton. Az első látvány, még az autóból, ami nagyon megragadott, az Amstel folyó partján sorakozó színes kis lakóhajók, mindegyik ajtaja előtt egy-egy biciklivel. (Sajnos erről még nem tudtam képet készíteni.) Elképzeltem, milyen lehet így élni, hazaérni a kis hajódba, leparkolni a bringádat... A azt mondta főleg egyedülálló művészlelkek élnek ott.
Kilenc óra körül már az állomáson grasszáltam, próbáltam eldönteni, mihez kapjak. 
Ittam egy capuccinót, írtam sms-t TD-nek - aki É barátja még otthonról, Veszprémből, és Niuweghenben lakik most a barátaival, és korábban megbeszéltük, hogy találkozunk Amiban. De TD mégsem jött be délelőtt Amiba, és abban maradtunk, mégis később találkozunk. Vettem egy térképet, és jót beszélgettem egy információs csajjal, aki bekarikázta nekem a fontos látnivalókat. Kicsit csillogtattam az otthon szerzett holland nyelvtudásomat is.
Végül úgy döntöttem, hogy annyira nagyon nincsen jó idő (eléggé borús volt még reggel, és a szél is nagyon fújt), úgyhogy a Rijksmuseumot tűztem ki úticélul. Persze, nem véletlenszerűen választottam. Kaptam Y-től egy kétszemélyes múzeum belépőt, amit - ha jól értettem - egy internetes kvízjátékon nyert, és az ország kb 40 múzeumában volt felhasználható. Elmondtam, hogy leginkább a képtárakat szeretem, és mutatott a listán egy-kettőt, ahol híres festők képei vannak. Ezek közül a Rijksmuseum a legdrágább :), és ott vannak Rembrandt és Vermeer leghíresebb képei (főleg ezekre lettem kíváncsi!) és még sok-sok alkotás, leginkább a 17. századból. Szóval emellett döntöttem.
Az információs lány azt ajánlotta, hogy villamossal menjek, és vettem is villamosbérletet (ami mondjuk nem csak Amsterdamban jó, és buszokra is), de végül mégis kedvet kaptam a sétához. (Innentől mindenhez illusztráció a galérián > 8.nap!) A Damrak nevű úton haladtam el, a Sexmuseum mellett, majd a Madame Tussauds-ról és az előtte elterülő térről kattintottam pár képet. 
A Rokinen mentem tovább, a Diamond Center már ezen az úton volt. Innen már nem vagyok biztos az útvonalamban, hogy hogy keveredtem és melyik sétálóutcára. Talán a Kalverstraatra mentem be valamelyk kis utcán, és utána a Leidsestraaton haladtam sok kis kanálison keresztül - mert a kanálisokban biztos vagyok. És abban is, hogy mikor végül kiértem egy nagy útra, ami nagy ívben kanyarodott, balkéz felé kellett továbbhaladnom, tehát ez lehetett a Stadhouderskade. (Mindezt csak azoknak a kedvéért írom le, akik szívesen nyomonkövetnék a térképen vagyis googlemaps-en, hogy merre is jártam.)
A Rijksmuseumnál kicsit megijdetem a kb 2 km-es sort megpillantva, de nagy magabiztosam végiggyalogoltam mellette az őrökhöz és bájosan mosolyogva mutogattam nekik az ingyenjegyem. Hát, nem az történt, ami Budapesten történt volna: simán beengedtek a sor elejére.:)
Benn a múzeumban jegyzeteket készítettem, azokról a művekről, amik nagyon megtetszettek vagy megfogott bennük valami.
Legnagyobb bosszúságomra otthon felfedeztem, hogy az egész kiállításnak kb a felét sem láttam, amire ugyan időm sem lett volna, de ami mégis nagyon idegesít: nem is találtam a többit! Azt hiszem, vissza kell mennem, és térképet is szereznem, mert kizárt, hogy lemondjak a Bosch-képekről!
Rembrandt és tanítványai viszont lenyűgözőek voltak, és a kedvenc képemet, meg is nézhetitek, bár így bőven nem jön át az élmény. A képnek nem ez az eredeti címe, de The prayer without end címen vált híressé, Nicolaes Maes alkotása. És ajánlom hozzá ezt az angol nyelvű cikket is.
Nagyon tetszett ezen kívül Hendrick Avercamp Téli táj korcsolyázókkal című képe (mert ennek magyarul is tudom a címét), amiről egy magyar cikket olvashattok, ami szintén nagyon érdekes.
Olyan híres darabokat is láttam, mint Vermeer The kitchen maid című alkotása és Rendrandt The Night Watch (Az éjjeli őrjárat) néven ismert műve életnagyságban Érdekesség, hogy Rembrandt idejében nem volt túl népszerű, hogy mozgás közben, életszerűen ábrázolják a festményen szereplőket, és a megrendelők nem is voltak elragadtatva tőle. A Wikipédia szerint még a fizetség is sokat késett ezután a kép után, ami később korszakalkotó művé lépett elő. "Ez a festmény jelenleg a amszterdami Rijksmuseum legnagyobb termében függ. A festmény olyan nagy (363×437 cm), hogy elfoglalja az egész hátsó falat, pedig egyes darabokat már levágtak róla. Vitathatatlanul ez a múzeum egyik leghatásosabb festménye."
Persze még rengeteg kép volt, ami tetszett, és sajnos annyira kevés időm van írni, és mindent megosztani, amit szeretnék..:( Azt tudom csak mondani azoknak, akik osztják szenvedélyemet (ami a festményeket illeti), hogy fentebb kattintsanak a Rijksmuseum szóra, és így megnézhetik a múzeum honlapját, ahol olvasni is lehet sok nyelven a művekről, a múzeum történetéről, és betekintést nyerhetnek a gyűjteménybe is.
Nagyon elfáradtam, majdnem öt órát töltöttem a képek tanulmányozásával, de utána még képes voltam sétálni egy nagyot, sőt kicsit nézelődni és vásárolni is az egyik sétáló utcán, ha jól sejtem a Leidsestraaton. Voltam H&M-ben, ahol - kapaszkodjatok - DJ nyomatta a zenét! Vettem egy rózsaszín kapucnis pulcsit, Burger Kingben ebédeltem, és esküszöm más volt a krumpli! Mintha igazi lett volna... Ja, és a narancsdzsúsz dobozos volt és 100%-os. Menő, nem?
Közben kiderült, hogy A nem tudott elérni, és ezért elkerültük egymást, de TD-vel megbeszéltünk találkát. Nem túl könnyen (a parkolás nehézségei miatt), de sikerült találkoznunk az állomásnál. Iszonyatosan jó érzés volt beülni a meleg autóba! Kicsit kalandos úton, de kijutottunk Amsterdamból, elhatároztuk, hogy iszunk egy pohár bort Utrechtben. Útközben kaptam otthoni csirkemájas szendvicset (annyira jó volt!), és sokat beszélgettünk mindenféléről. Különös gondolat volt, hogy 1200 km-ra otthontól egy másik magyarral egy kocsiban ülök és csirkemájat zabálok, de nagyon tetszett. :)
Aztán Utrechtben jött az igazi kaland, ugyanis... Nem siekrült parkolójegyet venni (egyikünknek semmilyen kártyáját sem fogadta el a titokzatos gép). Aztán nem találtunk egyetlen presszót sem, ahol ne lett volna teltház, és ne úgy nézett volna ki mint ahol 200 euró egy kávé. De időközben már pisilnünk is kellett, úgyhogy egyre jobban siettünk, hogy találjunk helyet. Majd rájöttünk, hogy eltévedtünk. És...lemerült a telefon, rajta a GPS. Már a kocsihoz sem találtunk vissza. Végtelennek tűnő idő után találtunk egy nagyon barátságos étteremféleséget. Jól mutatott, ahogy a gyertyák fölött sugdolozó párok közt berontottam a WC-be. De micsoda öröm! És még a bor is jó volt. Azért a poén kedvéért a kocsi felé menet elkapott minket az eső és szó szerint bőrig áztunk. Hozzátenném, ahogy beültünk az autóba, elállt. Szerintem szórakoztató este volt.
Még az is hozzá tartozik, hogy jutottam haza, hogy előbb Nieuwegeinbe kellett elmennünk TD-ék lakására a GPS töltőért, és úgy vissza Houtenbe. Éjfél körül haza is értem. Szép, tartalmas nap volt.
Későbbm kedden a támadó vírusok ellenére is voltam Utrechtben, vásároltam a Hoog Catharijne-ben, ami egy nagy bevásárlóközpont és egyből a Centraal Station-ből nyílik. A szerzeményeim: egy fürdőköpeny, váltáspizsamanadrág, két táska (le voltak árazva!), meg egy kendő. (Ez sem mindenkinek izgi, de pl Húgnak ajánlom figyelmébe a galérián található szerzeményes képeket.)
És...figyelem! Szinte azonnal jön a következő - magyarázkodó - bejegyzés!
